Bill itt van tőlem pár méterre, de nem mehetek csak úgy oda hozzá...mit mondanék neki?!
-Gyere Barbi (szólt ki az autóból Niki)
-ok megyek már!
Szomorúan száltam be az autóba,hát enyi volt, először és szerintem utoljára láthattam.Az ablakból még 1x kinéztem, láttam hogy már ő is elmegy.Elindultunk, de a szemem egy pillanatra sem vettem le róla.Bill mellet állo férfihez Jürgen oda ment, mondott még neki valamit, és ők is elindultak utánnunk.A vendéglő nem volt messze kb 10 perc múlva oda is értünk.Elég rosz idő jött, talán vihar lesz.Már elindultam a bejárat felé,de egy nagy mennydörgésre fordultam hátra.Egy fekete autó gurult be a vendéglő elé, a sötét ablakok miatt nem láttam hogy ki ülhet benne.
-Vár egy picit!! (Niki)
-Gyere gyorsan Niki,megfagyok ebben az egy szál ruhában :-)
-ő is eljött Barbiíí, nézz oda!
-Kiről beszéltek?(Gitta)
-Billről(vágta rá Niki)
Nem is tudom milyen furcsa érzés kapott el abban a pilanatban, nem tudtam sírjak vagy örüljek , jó őt látni, de így még nehezebb lesz kivernem a felyemből mindha csak pár percre láthatnám.
Az eső óriási cseppekben kezdett el esniaz eső, Bill fölé a testőre tartotta az esernyőt, és sétáltak a étterem felé.
Az éteremben egy hoszú aztalhoz ültünk hogy mindanyian elférjünk egy helyen.Én Niki és
Gita az aztal végéhez ültünk mesze a férfiaktól:-) hogy tudjunk pletykálkodni.Egy hely volt
Jürgen mellet, Bill oda akart ülni, de Gitta jól kitólt velem.
-Én inkább átt ülök a férjem mellé, nem zavarom a fiatalokat (és rám nézzet)
-Nemzavarsz te minket soha Gitta (célozgattam neki hogy ne menjen már el, mert akkor Billmellém ül)
Végülis Bill mellém ült.Egy szót se szóltunk egymáshoz, minek is szóltunk volna hisz nem ismerjük egymást,egésszen addig míg a pincér megjött, és desszertet rendeltünk.Én egy epres poharas akármit rendeltem, ha már epres akkor nem lehet rosz.
A pincér oda jött hozzánk
- Én egy eper kehelyt kérek..(majd a pincér Billre nézett,ő meg csak mosolygot)- Én is azt kérem...
- Te is szereted??
- én minden édeséget szeretek.. :-)
És egyszer csak elkezdett kérdezősködni.
- És honnan jötetek?
- Szlovákiából.-
- Még sohasem beszéltem szlovák lánnyal...
- hát egyébként magyar vagyok :-D
- ó igen?!Jürgennek dolgozdtok?
Válaszoltam volna de megcsörent a telefonom, anyu hívott , a hangja elég izgatott volt, de
nem hallotam nagyon a nagy hangzavartól.
- szia Barbi..
- szija anyu, mi ujság?
-hjaj el sem merem mondani..
- anyu mi történt?..várj egy pillanatot , nem hallak túl jól..
Feláltam, Bill pedig aggódó szemekkel kérdezte
-valami baj van?
- még nem tudom, ki kell mennem itt nem hallok semmit..
- anyu mostmár hallak..
- Bubi...eltörte a lábát..
- micsoda??? mégis hogyan?és mi van vele hogy van??
- holnap megműtik, kis csavarokal rakják össze a csontjait...nagyon roszul van szegény..
Nem is tudtam erre mit mondani, az én kis picikém..Vissza mentem az étterembe, leültem Bill mellé, csak csendben ültem.
-Mért hivott anyud??
- nem túl jó hírrel..Bubi eltörte a lábát, és holnap műttik...
-Szegény...de ne is mondj ilyet, nem lesz semmi gond..Ha az én Scottymmal történe valami, nem tudom mi lenne velem..(Bill)
- úgy meg ölelgetném szegényt, de legközelebb csak 1 hónap mulva megyünk haza, de addigra, már remélhetőleg jobban lesz.
- ne légy ilyen szomorú...engem megölelhetsz ha már a kutyust nem lehet..(mosolygott, próbált megvígasztalni)És tényleg megölelt (azt hettem csak viccel, az a finom illata..úgy vert a szivem hogy majd ki esett) amikor elengedett valahogy nem tudtam tőle elhajolni mert valami vissza húzott :-D És látom a straszokkal kirakott ruhám beleakadt Bill pulcsijába..
-Jaj Bill össze akadtunk..(egymásra nézdtünk és elnevetük magunkat)
- ááá ez nem jön szétt ..így maradunk nem baj?:-D (én közben próbáltam kibogozni, ő meg csak nézett tűrte és vigyorgott)
- hát ti meg mit műveltek??! :-) (Erik)
- Meg vaaan (kiáltott fel Bill)
- Bill most tönkretettem a pulcsid...
- ne törődj vele, öröm volt veled összeakadni... :-D
- =D igen? én is igazán élvezdtem!! (viccelődtünk egymással hogyy mien kis szerencsétlenek vagyunk.) és tényleg jobb kedvem is lett..
- hát igen értek hozzá (hencegett Bill, én már nem bírtam nézni azokat a gyönyörséges barna szemeit, inkább
gondoltam kimegyek egy kicsit a friss levegőre)
- ki tart velem egy kis friss levegőt szívni?
- én kimegyek veled (vágta rá egyből Bill)
-Niki nem jösz te is??(Niki rázta a felyét hogy nem, és huncut mosollyal nézett rám)
- menjetek csak...
Végülis kimentünk Billel, ő rágyújtott egy cigarettára, én meg próbáltam álcázni hogy mien zavarban is vagyok..
- te nem kérsz??
- nem dehogy, nem cigizem, utálom.. :-)
- óó.hát lehet nekem is lekéne szoknom..
- bizony bizony :-)
- Akkor te most itt maradsz egy ideig Német országban ugye??
- őő igen..egy pár hónapig biztos, amíg a munka tart...
- És hogy tetszik itt?? Jaj hiszte tiszta libabőr vagy :-) mien bunkó vagyok itt a kabátom...
- jaj Bill nem kell, igazán..akkor meg te fagysz meg..
- persze még miattam fáz meg?!! (rám terítette a kabátját és kiváncsian kérdezgetett tovább)
- köszi szépen!már jól be van melegítve :-)
Tetszik nagyon, de eddig még nem volt nagyon alkalmam a várost rendesen megnézni, csak a plázákat, :-)
- Kár pedig én tudnák egypár szép helyet mutatni...(tényleg kár, főleg az hogy nem mutathatja meg nekem)
Természetéhez képest talán egy kicsit viszahuzodóbb volt, bár igy is csacsogott, de nem igazán beszélt magárol, a Tokio hotelről egy szót sem ejtett,de nem is kellet volna , hisz arről mindenki tud eleget.Nem mondanám hogy most már meg ismerhetem őt közelebről is olyan titokzatos volt.Csodálva halgattam minden szavát,ojan jo kedvel mesélt a divatról és ami ma este a divat esten történ.Szóhoz sem jutottam, de a meggiletődöttségem is tehet.
Már jó pár perce beszélgettünk, amikor feleszméltünk, hogy jó lenne már bemenni mert összefagyunk.Nagyon jól érezdtem magam a társaságában, és el is feledkezdtem arról hogy esetleg ő híres rock star :-)
Mikor bementünk a társaság már készülődött haza felé, már későre járt.Akkor esett le hogy baszus mindjárt ő is elmegy, és én nem akarom hogy elmenjen...oan szép volt ez a nap..Erikék is indulni szeretek volna haza, úgy hogy siettetek, el sem tudtam búcsúzni Billtől.Nikiék már az autóban vártak, az ajtóban még gyorsan elköszöntem Jürgenéktől, és elindultam az autó felé.Majd hallom hogy valaki a nevemet kiabálja..
- Barbi !! várj egy pillanatot!
Megfordulok és látom Bill az, a lábam a földbe gyökerezett, úr isten hisz utánnam jött...
- olyan gyorsan elmentél, még csak el sem köszönhettem..örülök hogy megismerhettelek, rég nem beszélgettem ilyen jót senkivel..
- én is örülök..(nem is tudtam szóhozjutni,csak hebegtem habogtam, próbáltam eszemnél maradni hogy ne hogy lássa rajtam odáig vagyok érte) - Nekem már sajnos mennem kell, jó északát,
-szia, további szép estét!
(alig bírtam tőle elszakadni, már kimondtam h mennem kéne mégis csak álltam előtte, majd erőt vettem magamon meg simítottam a karjár és elindultam az auto felé)
Még most sem hiszem el hogy ez velem történik,ha reggel felkelek, rájövök hogy csak álmodtam az egészet.Az autóban mindhárman sírig csenben ültünk csak valami zene szólt a rádióban.Olyan eszméletlen boldog voltam mint még soha.Elég későn értünk haza.Egy forró fürdőt vettem, majd bedőltem az ágyba, leg szívesseben síkítottam volna egy nagyot hogy mekkora mázlista vagyok.Fáradt voltam de nem bírtam el aludni,az egész nap hatása alatt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése